Már az 1950-es évek elején Debrecenben fölvetődött a gondolat, hogy jó lenne összefogni a művészetek iránt érdeklődő orvosokat és orvostanhallgatókat. Erről dr. Hankiss János számolt be a Magyar Orvosírók és –képzőművészek Köre (MOKK) 2001-ben megjelent XXV. éves jubileumi antológiájában. Ez abban a politikai rendszerben nem volt – nem lett volna – egyszerű. A kezdeti lökést végül is az adta meg, hogy dr. Hankiss János az 1950-es évek végén az Orvosi Hetilapban rábukkant dr. Raffy Ádám főorvos beszámolójára egy Franciaországban tartott orvosíró összejövetelről.
Azonnal megpróbált kapcsolatba kerülni a főorvossal, de annak súlyos betegsége miatt ez nem volt lehetséges. Ezután Hankiss doktor fölvette a kapcsolatot a francia orvosíró szövetséggel, illetve annak titkárával, dr. Paul Noellel. Meghívták őt a következő kongresszusukra. Ott megismerkedett sok külföldi orvos művésszel, akik barátian fogadták a franciául jól beszélő kollégát. A kiutazás csak magánútként volt lehetséges, annak minden akkori nehézségével. Ennek ellenére még két-három kongresszuson sikerült részt vennie. A külföldi kollégák biztatták, hogy a magyar orvosok is hozzanak létre orvosíró társaságot. Ez azonban komoly akadályokba ütközött az akkori felettes hatóságok részéről.
1966-ban Debrecenben az Orvosi Nyári Egyetem keretein belül sikerült megrendezni az első magyarországi nemzetközi orvos író kongresszust, mely nagy sikert aratott a résztvevők körében. A témája Albert Schweizer élete és munkássága volt. Az előadások könyv alakban is megjelentek, mely szintén nemzetközi siker lett.
Ennek az elismerésnek is szerepe lett abban, hogy később még négy nemzetközi kongresszust tartottak Magyarországon, mint ahogy abban is, hogy 1970-ben dr. Hankiss Jánost a nemzetközi társaság a vezetőségének tagjai sorába választotta.
A debreceni kongresszuson vetődött fel az orvosíró világszövetség alapításának gondolata. Egy éven belül meg is alakult az Orvosírók Világszövetsége (UNEM).
A sikeres debreceni nemzetközi kongresszus után dr. Hankiss János folytatta kísérleteit a magyar orvosíró kör megalakítására. Az itthoni hatóságok azonban rendre megakadályozták ezt.
Dr. Kapronczay Károly, a Magyar Orvostörténelmi Társaság alelnöke emlékezete szerint a MOTESZ sem tudta felvenni a társaságai közé azt orvosírókat, mert az akkor érvényes jogszabály erre nem adott lehetőséget. Végül a Magyar Orvostörténelmi Társaság akkori titkárával, dr. Antall Józseffel való előzetes egyeztetés után a MOT közgyűlésén 1975. január 31-én dr. Hankiss János ismét elővezette magyar orvosíró társaság alapításának lehetőségét, arra is hivatkozva, hogy dr. Raffy főorvos magyar reprezentánsként előzőleg már részt vett külföldi orvosíró kongresszusokon. A javaslatot szimpátiával fogadták és felkarolták. Dr. Schultheisz Emil professzor, a MOT elnöke és dr. Antall József főtitkár azt javasolták, hogy ne önálló szervezetként alakuljon meg az orvosíró társaság, hanem a MOT egy új szekciójaként. Ezt a módosítást Hankiss doktor elfogadta, és a közgyűlés megalapította a Magyar Orvostörténelmi Társaság IX. szekcióját, melyet Magyar Orvosírók Körének (MOK) neveztek.
Dr. Hankiss János szerint ezt az időpontot kell tekinteni a Társaságunk megalapítása időpontjának, mely azonban gyakorlatilag a Kör első kongresszusán történt meg. Ezt az összejövetelt 1975. május 31.- június 1. között tartották meg, Szombathelyen. Itt választottak vezetőséget és dr. Hankiss János személyében elnököt, a jelenlévők.
Az alapítólevél valószínűleg tisztázná ezt az ellentmondást, de a Magyar Orvosírók és –képzőművészek Köre iratai között nem található, az idők során elkallódott.
A Magyar Orvosírók Köre a megalapítása után elég hamar, a világ orvosírói közül elsőnek, befogadta – a Magyar Orvostörténelmi Társaság vezetőségének értesítése és hozzájárulása nélkül – a képzőművészeket. A hozzájárulás utólagosan megérkezett dr. Antall Józseftől, aki szemrehányó levelében meghatározta a Kör nevét is:
Magyar Orvosírók és -képzőművészek Köre, rövidítve MOKK.
Az alapítás után a találkozók sorra követték egymást Budapesten, Győrben, Kiskörösön, Kaposváron. Ezekről dr. Veress Sándor alelnöknek a XX. találkozó anyagából szerkesztett jubileumi antológiában megjelent írásában olvashatunk. Sikeres és válságos évek váltakoztak. Volt olyan év, amikor kétszer is volt találkozó, de volt olyan találkozó is, melynek csak 8 résztvevője volt. A 80-as évek elején ismét hullámvölgybe került a Kör.
Ekkor, 1982. körül vette át a találkozók szervezését dr. Csapláros Zsuzsa, titkári minőségben. Nagy energiával látott a szervezésnek. Új, fiatal tagokat szervezett be, s biztatta őket is tagok toborzására. Nemzetközi kongresszust is rendezett, ahová meghívott külföldön élő magyarokat is. A találkozó remekül sikerült, a külföldiek (erdélyiek, délvidékiek, kárpátaljaiak, Nyugat-Németországban, Svájcban élők) közöttünk maradtak, továbbra is eljártak a találkozóinkra. Azóta is folyamatos volt a kapcsolat a 2010-es évek elejéig az UNEM és a MOKK között is, melyben döntő szerepe volt dr. Pintér Emil Svájcban élő tagtársunknak, aki a visszavonulása előtt még rendezett egy nemzetközi találkozót is Budapesten.
Csapláros Zsuzsa irányítása alatt volt a Körünk „aranykora”. A tagság létszáma felduzzadt, az összejövetelek egynaposról másfél naposakra (4 szekcióról 6-ra) bővültek. A találkozókat Somogy megyében (Kaposváron és Balatonszárszón) rendezte meg Csapláros főorvos asszony, végül Balatonlelle lett az állandó helyszín. A munkáját dr. Konkoly-Thege Aladár elnök halála után,1996-tól a MOKK elnökeként folytatta. Több mint 20 éves szervező munkája után a 2008-ban bekövetkezett váratlan halála megdöbbentett mindnyájunkat. Szerencsére jó szervezőképességű új elnököt sikerült választanunk dr. Fodor Etelka személyében.
Sajnos, a vezetőség soraiban ekkoriban viszály támadt, emiatt a vezetőség gyakorlatilag fel is oszlott. Azonban Fodor Etelkát az elnöki pozíciójában megerősítve, sikerült a közgyűlésünknek háromtagú új elnökséget választani, mely felelősséggel végezte a munkáját.
Ebben az időben vetődött fel a Magyar Orvosírók és –képzőművészek Köre (MOKK) és a Magyar Orvostörténelmi Társaság (MOT) kapcsolatának a problémája is. Mivel semmiféle hivatalos dokumentum nem volt a kapcsolatról a MOKK iratai között, dr. Fodor Etelka elnök asszony levélben fordult ez ügyben a Magyar Orvostörténelmi Társaság vezetéséhez.
A levelére dr. Kapronczay Károly, a MOT alelnöke válaszolt a 2010. október 26-án kelt levelében. Ebben több hasznos információ is van a MOKK megalakulásáról és a MOT-tal való kapcsolatáról. A két szervezet közötti kapcsolatot úgy határozza meg a levelében, hogy a Magyar Orvostörténelmi Társaság (MOT) szervezetén belül a Magyar Orvosírók és –képzőművészek Köre (MOKK) „teljes autonómiával és önálló tagsággal rendelkezik, nem szólnak bele a másik dolgaiba, stb.” Ez a kapcsolat – a fennállásáig – jól működött, „legfeljebb a rendezvényeken képviseltette magát mindkét társaság.”
A levélváltás idején fennálló jogi helyzetre vonatkozó válasz lényege az, hogy a Magyar Orvostörténelmi Társaság 1977-es alapszabályában valóban szerepel a MOKK a MOT szervezetei, szakosztályai között, de a 2002-ben kelt – a válaszlevél írásakor – 2010-ben még érvényben lévőben, már nem. Kapronczay professzor azt írta, hogy a következő közgyűlés fogja rendezni a hosszú évek alatt felgyülemlett problémákat, az új szabályzatban „minden benne lesz”.
A levele mellékleteként másolatban elküldte a MOT új Alapszabályát. Ennek a III./2. pontja foglalkozik azzal, kik lehetnek a Magyar Orvostörténelmi Társaság tagjai (többek között, akik tagdíjat fizetnek), a III./9e. pontja, pedig kimondja:
„9/e. A tag köteles a megállapított tagdíjat rendszeresen fizetni.”
A MOKK közgyűlése, a 2010-ben rendezett összejövetelen foglalkozott az új társasági törvény kapcsán fölmerült tagdíjfizetés kérdésével. Rövid vita után a tagság egyhangúan megszavazta, hogy nem akar tagdíjat fizetni, hiszen bevételek sincsenek, amiből fizethetne a MOKK. A közgyűlésről jegyzőkönyv is készült, hitelesítve.
A fenti közgyűlési határozat alapján dr. Fodor Etelka elnök a MOT Alapszabályának a tagsági viszony megszűnésére, a kilépésre vonatkozó III/10. és III/11. pontja szerinti szabályoknak megfelelően a MOT elnökének írt, 2010. október 27-én kelt levelében bejelentette a Magyar Orvosírók és –képzőművészek Körének kilépését a Magyar Orvostörténelmi Társaságból (a MOKK tagságának a tagdíjfizetésre vonatkozó határozatára hivatkozva).
Ettől kezdve a MOKK nem tekinthető a Magyar Orvostörténelmi Társaság szakosztályának, különvált attól. Már nem hivatalos társaságként, de a működését az addigiak szerint folytatta tovább.
Ekkoriban más komoly nehézség is adódott a Kör életében. A találkozóknak helyet biztosító balatonlellei szálloda átalakítás miatt bezárt, új helyszínt kellett keresni.
Ezt Dunaújvárosban találtuk meg, az ott élő és dolgozó tagtársaink segítségével. 2015-ig itt rendeztük meg az összejöveteleinket.
2016-tól ismét a Balaton partján, Balatonfenyvesen zajlottak az éves konferenciák. A találkozók anyagából antológiát jelentettünk meg; eleinte néhány évenként, majd éves rendszerességgel.
1998. óta – kihagyás nélkül – évente jelenik meg antológia az előző évben elhangzott, bemutatott művekből. Ez dr. Fodor Etelka érdeme, aki az első ilyen antológiát a saját költségén adatta ki. Ebbeli érdemei elismeréséül 1998-ban az elnökség javaslatára megválasztotta alelnöknek a Kör tagsága.
A MOKK alapszabályának alapelveit dr. Hankiss János fogalmazta meg a Kör megalakulásakor. Annak ellenére, hogy a hivatalos leírása nem található, a leveleiből ismerhetjük ezek lényegét. A Körünk mindig ennek szelleméhez tartotta magát. Az 1978-as találkozón, Kaposváron fogalmazódott meg a Kör alapelve:„A Magyar Orvosíró Kör a tagok baráti kapcsolatán alapul.”
Mint írtam, a világ orvosíró körei közül a mienk, a magyar volt az első, mely a képzőművész orvosokat is soraiba fogadta; összejöveteleink része lett képzőművész tagtársaink kiállítása. Az is az alapszabály fontos része, hogy segítő munkatársainkat – az egészségügyi társszakmát képviselőket is – befogadjuk, hiszen az ő munkájuk, segítségük nélkül elképzelhetetlen az orvos munkája.
Mindig sikerült betartani azt az alapelvet, hogy nem választhatja el a tagokat sem politikai nézet, sem származási vagy vallási különbség. Tagként nincs különbség, foglalkozás szerint sem.
A tagjaink között voltak és vannak hivatásos művészek, de a társaságunk nem csak hivatásos alkotók közössége. Dr. Csapláros Zsuzsa írta az 1996-ban megjelent jubileumi antológia bevezetőjében: „Miután [a tagoknak] nem megélhetésük függ alkotásaik elismertetésétől, így köztük irigység, féltékenység nem létezik, örülnek egymás sikereinek, s annak, hogy egy évben egyszer hasonló gondolkodású kollégákkal találkozhatnak a rendezvényeken.”
A bejelentett művek szerepeltetését soha nem utasítottuk vissza. A szerepléseket az egymás iránti tisztelet kell, jellemezze. Úgy tapasztaltam, mindenkinek vannak kedvelői, s mindenkit meg is tapsolunk. A baráti hangulat a jellemző.
A 2019-es rendezvény közgyűlésén dr. Fodor Etelka lemondott az elnöki pozíciójáról. Az új elnöknek dr. Misz Írisz tagunkat javasolta, akinek a kérésére egy évig társelnökként ketten vezették a Magyar Orvosírók és –képzőművészek Körét.
2020-ban a Coronavírus pandémia miatt elmaradt az éves összejövetelünk és a közgyűlés is. Ezért a tagság internetes írásbeli nyílt szavazással választotta meg dr. Misz Írisz társelnököt, a társaság új, 5. elnökévé. A Kör megújítását, frissítését, modernizálását tűzve ki célul, nagy lendülettel látott munkához.
A Magyar Orvosírók Köre 45 éve megalakult és most is létezik, ha nem is ugyanolyan formában és névvel. Rendszeresen – évente – rendez össze-jöveteleket.
Ezen írás elkészítéséhez fölhasználtam a dr. Hankiss János és dr. Boga Bálint alapító tagokkal folytatott levelezésemet, Hankiss doktor néhány rövid megfogalmazását is alkalmazva; a régebbi, XX. és XXIII. antológiákban talált, dr. Csapláros Zsuzsa, dr. Hankiss János és dr. Veres Sándor által írt vissza-emlékezéseket; valamint a dr. Fodor Etelka elnök asszony által a rendelkezésemre bocsátott iratokat, levelezéseket.