Újabb veszteség érte Társaságunkat és a magyar orvostársadalmat: 2023. febr. 25-én, életének 86. évében elhunyt Dr. Peresi Klára salgótarjáni belvárosi – korábbiakban 6. sz. belvárosi bányaüzemi – körzeti orvos.
32 évet dolgozott a körzetében; diplomája 1962-es kézhezvételétől (DOTE) – két év kivételével – egészen 1996-os nyugdíjazásáig.
Ahogyan életrajzában írja: „Ez a körzet, a gyors ütemben kiépülő város legnagyobb /5600 fős/ lélekszámú körzete volt. 8 évig a gyermek lakosságot is elláttam, mivel még nem volt gyermekorvosi hálózat. Összesen 32 évig voltam körzeti orvos. Majd magánorvosként dolgoztam tovább; összesen 56 évet töltöttem orvosként az egészségügyben. Munkámat díjakkal, oklevelekkel honorálták.”
Életeleme volt a gyógyítás, az emberek szolgálata. Kiváló diagnoszta hírében állt, töretlenül élvezte a betegek bizalmát és nagyrabecsülését. Három szakvizsgát szerzett.
A Mátranováki bányatelepen született /1937.06.07./ és egész életében hűséges volt szülőhelyéhez, a bányászokhoz és azok leszármazottaihoz; akik évtizedeken át a betegei voltak. Szervesen beépült a bányászati környezetbe, majd Salgótarján életébe és fejlődésébe. Szolgálta és tehetségéhez, lehetőségeihez mérten segítette környezete társadalmi, kulturális, művelődési folyamatait. Igazi közösségi ember volt! Mindig odalépett, ahol segíteni kellett. A mátranováki bányász leszármazottak továbbtanulását támogató Peresi Alapítványtöbb és egyre növekvő számú, tehetséges, de nehéz anyagi helyzetben lévő gyermek előre haladását egyengette és segíti a jövőben is. Másik alapítványa és két, az iskolai tanulók számára létrehozott díja, szintén a tehetséges gyermekek díjazására született meg.
Családja több évszázados nemesi múltjához méltóan a KÖZ szolgálatát, építését és a jótékony adományozást tekintette feladatának; a bármily kevésből is.
Házasságából hosszú évek után kilépett, gyermeke nem született. Életét a gyógyítás és az emberek életének jobbítása töltötte ki.
Egyetlen nagy szenvedélye az utazás volt. Ahogyan írja: „Nagy utazó voltam. 5 kontinens 75 országában jártam.”
Nagy műveltségű, nagyszívű, világlátott kolléga távozott közülünk, aki 25 évig volt lelkes tagja Társaságunknak. Az utóbbi években – egészségi állapota miatt – személyesen már nem látogatta rendezvényeinket, 2018-ban elköszönt tőlünk a „Kárpát-medence és Nógrád vármegye története a népvándorlás korában” c. írásának felolvasásával.
A szoros kapcsolatot azonban gyakori levelezéssel hűségesen fenntartotta. Nagy figyelemmel kísérte Körünk minden eseményét. Vásárolta az antológiákat, örült a híreinknek, mindig elsők között reagált minden körlevélre. Ahogyan következetesen beszámolt saját élete folyásáról és történéseiről is; mint szeretett cicáiról, átküldte a neki tetsző és örömet szerző kisfilmeket, szép fotókat, felhívta a figyelmet a világ különös eseményeire, írt újabb és újabb kitüntetéseiről, megküldte a róla készült újságcikkeket, saját kisebb írásait – fokozódó látásvesztése mellett mind nehezebben volt képes az írásra – és a 2020-as antológia számára ő küldte be a spanyolnátha idején készült 100 éves fotókat is. Tavaly, igazán boldoggá tette az Alma Máterben átvett 60. évi Gyémánt diploma és a hozzá kapcsolódó helyi ünneplés. (Erről körlevélben továbbítottam a híreket tagjainknak, ami külön boldogság volt számára.)
Hogy mennyire fontosak voltunk neki, azt mutatja a halála előtt két nappal megküldött levele is, amit már nem is saját maga írt, hanem mást kért meg rá. Mondhatjuk, hogy utolsó gondolatai és talán utolsó levele nekünk, a kis orvos-művész körünknek, a kollégáinak szólt…
Ime:
2023.02.23. 17.51 óra.
„Kedves Írisz!
Gratulálok az újonnan megjelent könyvetekhez, további sikerekben gazdag éveket kívánok. Sajnos beteg vagyok, zöld hályog miatt megvakultam másfél évvel ezelőtt a jobb szememre, most vasárnaptól egyik szememre sem látok, az üzenetet egy ismerősöm gépeli. Eredetileg meg akartam írni a hunok és a honfoglaló magyarok történetét, de a vakságom miatt erre már sajnos nem jut időm.
Örülnék, ha meglátogatnátok, felhívnátok. 06 32 316 028, 06 20 342 2113.
A MOIKK tagoknak szívélyes üdvözletem továbbítsd légy oly szíves.
Szeretettel, Klárika”
El is határoztam, hogy ismét meglátogatjuk – ahogyan másfél éve is megtettük. Akkor személyesen vittem el neki a 2020-as antológiát, benne az általa küldött fotókkal. Öröme, leírhatatlan volt…
Ha már elsők között gratulált ismét a budapesti könyvbemutatónkhoz és a „Ragály-2019” c. könyvünkhöz, készültem, hogy a tavasz folyamán viszünk neki ajándékba egy kötetet és megöleljük… de sajnos elkéstem. Február 23-a késő délutánján még egyikünk sem sejtette, hogy 30-40 óra múlva a végső utazásra szólítják… és mennie kell.
Drága Klárika!
Angyalszárnyú, szép utazást kívánunk éteri transzgalaktikus nagy utadon! Ez az igazi nagy utazás! A mérlegeléstől ne félj, a Te lelked nem fog könnyűnek találtatni…
A jó harcot megharcoltad, a pályát végigfutottad, a hitet megtartottad. Most készen vár az igaz élet koronája, melyet azon a napon megad neked az Úr, az igazságos bíró… (2Tim 4,7.8)
Köszönjük, hogy ismerhettünk.
