2022. május 28-án látogatást tettünk Harkányban, Dr. Gujás Márta kolléganőnk sírjánál. Leróttuk kegyeletünket és a MOIKK nevében elhelyeztük virágainkat. Fehér rózsákat; Márta kedvenc virágát.
Hat fős kis delegációnk tagjai – Dr. Pór Ilona, Dr. Valkai Teréz, Dr. Schmidt Pál, Dr. Schmidt Pálné, Dr. Misz Írisz és Dr. Szitás József – rövid megemlékezéseket tartottak a sírnál, felidézve szeretett kolléganőnk alakját és művészetét. Dr. Gujás Márta 12 évig volt a MOKK alelnöke és évtizedeken át Társaságunk oszlopos tagja. Tehetséggel megáldott orvos költő volt, aki a festészet területén is kipróbálta olykor magát. Alkotásai megőrzendő értéket képeznek a Magyar Orvos Írók és Képzőművészek Köre számára.
A megemlékezésen részt vett Dr. Gujás Márta megözvegyült férje, Tasi Sándor és húga, Dr. Gujás Erika.
Az alábbiakban rövid megemlékezések olvashatóak és néhány fénykép látható,
MEGEMLÉKEZÉSEK:
Dr. Pór Ilona:
Kedves Márta!
Ha rád gondolok, nekem a rendezettség, a fegyelmezettség és az igényesség jut eszembe. A környezetedre, a megjelenésedre, és mindenre, amit csináltál ez volt jellemző. A megjelenésed a frizurádtól a cipőd sarkáig stílusos és harmonikus volt. Nagy volt a munkabírásod. A hivatásod és a családod mellett jutott időd új képeket festeni, gyönyörű, tartalmas verseket írni. Ezen kívül még a MOIKK alelnöke is voltál 10 éven keresztül. Párommal, aki a másik alelnök volt, sokszor beszéltetek telefonon a kör ügyeiben, de soha egy hangos szó nem hallatszott közöttetek, és ez főleg a te megértéseden, türelmeden múlt.
Mélyen megrendít, hogy elvesztettünk, szeretettel emlékezünk rád, és nagyon hiányzol!
Harkány, 2022. május 28.
Pór Ilona: Időzített bombák…
Időzített bombák ketyegnek bennünk,
a még tűrhető kültakaró alatt,
s hogy mikor, miért és melyik robban
a sorsunk és a Jóisten tudhatja csak.
Ezért örüljél minden pillanatnak,
amit az élet tenéked még megadhat.
Ne töltsd idődet felesleges zsákutakkal,
csak azzal törődj, ami még megvigasztal.
Örülj a ragyogó, éltető napsugárnak,
a tiszta forrás vizének, a kismadár dalának,
örülj a baráti ölelésnek, szeretetnek, bíztató szavaknak,
mert ezekből már semmi nem marad, a sárga agyag alatt!
(Budapest, 2022. 02. 28.)
Dr. Schmidt Pál: máj. 28. Harkány
Kedves Márta!
Egy gyönyörű versed soraival jöttem ide a sírodhoz. Az Orvos Éneke című költeményed egyik versszakában így szóltál az Úrhoz:
„Kérlek, ha a riadalom, az üvöltés, a szenvedés
Az égig ér, lehessek ott, mint hadvezér,
Ki győztesen vezeti el a hadat az ütközetből,
S meghajlik mint színész, ha
A függöny utoljára megy föl.”
Nos, ott voltál, küzdöttél, csak a meghajlásra már nem kerülhetett sor. De a harc közben megmutattad a világnak, mi az orvosi hivatás. Köszönet és tisztelet érte.
Dr. Misz Írisz
Tavaly június 12-én találkoztunk utoljára, Budapesten, a Duna-parton, egy harcsapaprikásra és közgyűlésre
Akkor még melegen sütött a Nap, kék volt az ég és örültünk az együttlétnek. Akkor még Dr. Gujás Mártáék – férjével, Tasi Sándorral; ahogyan Ő emlegette mindig: „az én Sándorom”-mal az őszi szüretre készülődtek a harkányi szőlőhegyen! Jó termés ígérkezik! – újságolta jókedvűen.
Még szép volt az élet és jók voltak a kilátások.
Márta hetyke, de elegáns szalmakalapot viselt, hozta a legújabb divattrendet és felszabadultan nevetett.
Soha életemben nem találkoztam olyan emberrel, aki jobban szeretett volna élni, jobban élvezte volna az élet minden percét, és jobban törekedett volna arra, hogy semmit ne mulasszon el a földi mennyországból! Mindent meg akart ismerni, látni, tudni, érezni; mindent átélni és részt venni a nagy játékban. Arról szó sem lehetett, hogy valami jóból kimaradjon! A Világot ölelte magához!
Az élet szépségeinek minden vágya ott csillogott a szemében. Derűből, vidámságból, szépségből, költészetből, a sokszor született lélek mélységes intelligenciájából rakta össze Őt a Teremtő; a női szépség alaki jegyeiben.
Úgy lendült át a nehézségeken, bajokon is, akár egy röppenő pillangó és soha nem érte a lába a sáros földet. Csak csillámporon járt. Az álom és a valóság határán. A mese és a realitások határán. Tele volt érzésekkel és vágyakkal.
Életeleme volt a költészet és a líra. Művészlélek volt. Alkotó ember! Tehetséggel megáldva.
Igaz, az utóbbi két évben – valamely okból -, a szomorúság és a szorongás felhői is meg-megjelentek olykor az arcán és a verseiben. Főleg a verseiben! Aggasztott és bosszantott is, hogy ez az örökmozgó, örökké nevető szépasszony, az elmúlásról beszélt és írt.
Számunkra, akik ismertük és szerettük; elképzelhetetlen volt, hogy Dr. Gujás Márta MOKK alelnök; valaha is megöregedhet, pláne, hogy elhagyhat minket. Bárki mástól jobban elfogadtuk az „átutazást”. Tőle nem. Még nem.
És mégis itt hagyott. Váratlanul és hirtelen, mindössze öt nap alatt; a COVID Delta vírusával és a hulló levelekkel, elment az őszbe. 2021. október 25-én. Otthonában, a szeretett harkányi szőlőhegyen, ahol – sokszor elmondta az utóbbi két évben, hogy – nincs vírus, csak béke, virágok és madarak.
Maradt mögötte kínzó hiány, üresség és szomorúság.
Gyászunkat tetézi – különös és nyomasztó! -, hogy 2021-ben a COVID tavaszi és őszi hulláma Társaságunk mindkét alelnökét (Dr. Gujás Márta, Dr. Sárhegyi József) elvitte. Temettünk tavasszal és temettünk ősszel.
Elengedjük, de nem feledjük Őket!
Életünk maradandó részei immár.
Nyugodjatok békében!
Dr. Valkai Teréz
Kedves Márti!
Nagyon kedves kollégám voltál! A neved fogalom volt. Ahol Te megjelentél, életöröm és jókedv sugárzott. Sok kedves kongresszusi élmény és utazás köt össze minket. A Cannes-i EULAR, Prága, ahol ketten jártuk be az óvárost. A horvátországi yacht túra, ahová Te hívtál meg. Az Orvos írók Baráti köre, amelyet Te több mint 40 éven át mindig felvállaltál. Tőled hallottam róla először, és álmodozva gondoltam rá, hogy de jó lenne egyszer eljutni oda. Sajnos, egészen a nyugdíjazásomig erre nem kerülhetett sor, szoros elfoglaltságaim miatt. De 2008 óta, amikor beajánlottál minket dr. Telkes Margittal együtt, egy évet se hagytam ki. Sok-sok élménnyel lettem gazdagabb. Az antológiákat, az írásokat, amik fennmaradnak az utókornak, Neked köszönhetem.
Kedves Márti! Nagyon sajnálom, hogy tavaly szeptemberben az utolsó kongresszust kihagytad, ahol még találkozhattunk volna. Emlékeimben örökre élni fogsz!
